Minden idők egyik legnagyobb színésze, az örök maffiózó, aki már több mint 40 éve boldogít minket a filmvásznon. Karrierjében bár voltak félrenyúlások (például egy Adam Sandler-féle Jack és Jill, de erről jobb nem is beszélni), de kétségtelen, hogy filmjei nagy része nemcsak örök kedvenc, hanem filmtörténeti klasszikus is. Bár már mindenki tudja kívülről, hogy miért is ő az egyik legnagyobb élő csillag, sosem elég belőle, így nézzük, mi miért is szeretjük.

Elsőre nyilván nem az ugrik be Al Pacinoról, hogy színházi színész, pedig 29 évesen már nyert egy Tony-díjat, ekkor még ismeretlen színészként. Ismeretlensége A keresztapa válogatásán is hátrány volt, a stúdió a játékával sem volt megelégedve, de Francis Ford Coppola látott valamit (és még milyen jól látta!) a fiatal színészben, így nagy nehezen, de sikerült beválogatni Michael Corleone szerepére. A végeredmény pedig magáért beszél.

Karrierje többször is keresztezte Robert De Niroét, akivel nem csak A keresztapa második részében játszottak együtt (bár közös jelenetük nem volt), hanem A sebhelyesarcú főszerepét is eredetileg De Nironak szánta Brian De Palma. Mivel ő nem vállalta, így Al Pacino lett a kubai Tony Montana, aki istenien alakította az ellenszenves drogbárót és nagyon szenvedélyesen káromkodta végig a filmet, ugyanis 226 alkalommal hangzik el a szájából a „fuck” szó.

Érdekes, hogy annak ellenére, hogy mennyire elismerik tehetségét és milyen filmekben játszott, az Egy asszony illatáig, vagyis 1992-ig nem kapta meg az Oscart. A vak ezredes bőrébe bújva viszont az ő vitrinjébe is megérkezett az aranyszobor.

Al Pacino és Robert De Niro nem csak hasonló karaktereik – olasz származásuk és maffiózó szerepeik – miatt, hanem hasonló karrierútjuk miatt is emlegethetők egy lapon. Többek között ezért is volt óriási szám, amikor végre nem csak közös filmbe, hanem közös jelenetbe kerültek az 1995-ös Michael Mann-film, a Szemtől szemben forgatásán. Enyhe túlzással az a bizonyos asztaljelenet egy filmtörténeti mérföldkőnek számít.

A kilencvenes évek második felének nagy dobása Al Pacino szempontjából Az ördög ügyvédje volt, amiben Keanu Reeves karakterét csábítgatta bele a rosszba. A szerepre tökéletes volt, az ördög karakterében szinte lubickolt, mintha ráöntötték volna (nem is beszélve az isteni Végvári Tamás szinkronhangjáról).

(borítókép: pinterest.com)