Egy messzi-messzi galaxisban felderengeni látszott egy baljós rózsaszín köd, ami évről évre egyre nagyobb lett. Sokan ezt kedvelték, mások inkább tartották mérgező gáznak a terebélyesedő és egyre fenyegetőbbé váló képződményt. Ennek eredménye most ért el bennünket, amit úgy hívnak: a Skywalker kora.

Amikor 2015-ben hosszú-hosszú évek után felébredt az Erő, még mindenkiben ott lakozott a remény. A hetedik rész nem leplezte, hogy durván meg akarja lovagolni a nosztalgiát és a Star Wars-ra szomjazó közönséget. Kellemesen visszarepített az időben, miközben friss és szórakoztató volt, majd két évvel később, az a bizonyos rózsaszín köd kezdett már derengeni, és megállíthatatlanul elindult Az utolsó Jedik társaságában sok kellemetlen pillanatot szerezve ezzel úgy, hogy akkor még annyira haragudni nem is tudtunk rá. És bár én személy szerint nem tartozom az elkötelezett hívek közé, lassan sejthetővé vált, hogy valami kezd elkopni, egyre puhányabb a Star Wars-brigád, a keményvonalas rajongók helyzetébe pedig jobb bele sem gondolni.

De eljött 2019, a legfrissebb trilógia befejező része, és természetes, hogy meg kell nézni, hogy mégis mi lesz a Skywalker család sorsa, mi lesz a sötét oldallal, ki hogyan éli túl vagy épp hal bele a gigantikus csatákba. Megnéztük, megkaptuk és bár pofonként nem ért a dolog, azért elég fájdalmas volt ez a búcsú, és nem épp azért, mert olyan meghatóra sikeredett (pedig nagyon igyekeztek kitenni magukért a készítők). A Skywalker korát belepte a rózsaszín köd, és bár igyekezett sokszor, alulmaradt. A nosztalgiafaktort felváltotta a cukiságfaktor és a kínos, indokolatlan érzelmi szálak. Az ember érzése az, hogy a készítőknek már nem volt több mondanivalója, inkább csak túl akartak lenni az egészen, a sztori nem számít. A súlytalanság nemcsak az űrben, de a filmben is kifejtette hatását és inkább az aranyos lények meg a jópofa droidok jellemére fókuszáltak, mert majd azoknak játék- vagy plüssverzióját majd jól el lehet andi így karácsony környékén.

Egy ilyen hatalmas univerzum történetét, ami a filmtörténelem része többmillió rajongóval, igen nagy felelősség, és baromi kemény meló lezárni, hiszen nem szívesen teszel pontot a történet végére. Jelen esetben nem is sikerült szépen megrajzolni azt a pontot, nem baj (dehogynem), túlvagyunk rajta, most már mindenki pihenhet.

(borító: imdb.com)