Sokan képzeljük azt gyerekként, hogy a sok iskolai történetet és pletykát, amiket átéltünk és amelyeknek fültanúi lehettünk – legyen a pletyka célpontja egy barátunk, egy tanárunk, vagy éppen mi magunk – egyszer majd filmre visszük, mert akkor úgy gondoljuk, hogy a világnak tudnia kell róla. Később ezek az ambíciók feledésbe merülnek, mert vagy más irányba sodor bennünket az élet vagy, mert úgy gondoljuk, hogy a történetünk talán senkit sem érdekelne. De mi van akkor, ha egy volt diák évekkel később mégis megír egy olyan sztorit, ami már megtörténtekor is nagy port kavart a gimnázium falain belül és kívül egyaránt?

A Rossz Oktatás című HBO filmnek pontosan egy ilyen sztori az alapja. A film forgatókönyvét Mike Makowsky írta, aki a Roselyn Középiskolában tanult és akinek a diákévei alatt történt botrányos eseményekről Robert Kolker, a New York Magazin újságírója is megemlékezett akkoriban a The Bad Superintendent című cikkében.

A 2000-res évek elején járunk a New York állambeli Roselyn városban. Éppen bejelentik, hogy a helyi gimnázium a várakozásokon felül teljesít, mindezt a helyi lakosok Frank Tassone (Hugh Jackman) kerületi fő tanfelügyelő (Superintendent) és köztiszteletben álló személy sikerének tartják, hiszen amióta ő tölti be ezt a tisztséget, azóta indult el az iskola a fejlődés útján. Az elért eredmények miatt a gimnázium is egyre több támogatást kap, ami miatt egyre több fejlesztésbe tudnak kezdeni. Az egyik ilyen nagy projektről szeretne írni egy cikket az iskola egyik diákja, aki aztán minél jobban beleássa magát az iskola pénzügyeiben. S minél mélyebbre jut, annál sötétebb titkok kerülnek a felszínre.

A film egyik erőssége a castingja, amit nem bíztak a véletlenre. Hugh Jackman-t a legtöbben az X-men filmek Rozsomákjaként vagy népszerű musicalek sztárjaként ismerhetik, itt azonban teljesen más oldalát ismerhetjük meg. Ezúttal egy visszafogottabb alakítást láthatunk tőle, egy olyan karaktert formál meg, aki látszólag tökéletes és elhivatott, mégis érezni lehet, hogy valami nincs rendben vele. Miután egyre több titokra derül fény, Jackman játéka is egyre feszültebb lesz és a film végén megkapjuk a katarzist. A film másik fontos szereplője a Frank Tassone asszisztensét, Pam Gluckin alakító Oscar díjas Allison Janney. Hasonló utat jár be a történet során, mint Hugh Jackman, de sokkal kevesebb idő alatt. A színésznő a rövid játékidő ellenére is emlékezetes alakítást nyújt, személy szerint sajnálom is, hogy a film második felében jelentősen lecsökken a szerepe.

A film gyengesége, hogy az oknyomozás részletei nem túl izgalmasak, a cselekmény helyenként kiszámítható és túl sokat időznek a főszereplő szerelmi életén. Ez utóbbit a történet során Frank egyik motivációjaként akarják bemutatni, ezt azonban nem éreztem túlzottan megalapozottnak és utána olvasva az igazi történetnek elég sok az ellentmondás is.

A történet több morális kérdést vet fel. Milyen eszközök megengedettek egy jobb, nagyobb cél elérése érdekében? Érdemes-e felszínre hozni az igazságot, ha meg van az esélye annak, hogy azzal több kárt okozunk, mint hasznot? Annak ellenére, hogy a film ezekben a kérdésekben állást foglal, nekünk is meghagyja a döntés lehetőségét. A főszereplőkről is árnyaltabb képet kapunk, de fontos, hogy a film nem idealizálja a tetteiket.

Ajánlott film azoknak, akik egy igaz történeten alapuló, humorosabb, de olykor feszült történetre vágynak. Ami ugyan néhol kiszámítható, de ezt kompenzálják a főszereplők alakításai.