Nem nézhetetlen alkotás a moziszezon újraindítása utáni első magyar premierfilm, de sajnálatos módon a közönségfilmek legrosszabb időszakát idézi nem egy jelenetében. 

A magyar filmgyártás a 2010-es években évtizedek óta nem látott javulást mutatott.Messze nem arról van szó, hogy a mögöttünk hagyott tíz év lett volna hazánk filmtermésének legerősebb időszaka, de a közönségfilmek, a művészfilmek és a sorozatok tekintetében is olyan alkotások készültek, amik nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Persze akadtak rosszabb próbálkozások is, és Lóth Balázs nemrég mozikba került munkája is azok közé tartozik, amik inkább a 2000-es, mintsem a 2010-es éveket reprezentálták minőségileg. 

A film története egyszerű, de olyan, amiben volt némi potenciál. Hat barát elválaszthatatlan volt egymástól majdnem két évtizedig, ám tíz évvel ezelőtt egyiküket elsodorta az élet a társaságtól. Marcell sikeres építészmérnök lett, hátrahagyva régi életét, míg a többiek megmaradtak ugyanolyan kisembernek, mint amilyenek voltatok. Főszereplőnk azonban korántsem boldog, hiába tehetséges, egoista főnöke elnyomja és meglehetősen unalmas életet él. Negyvenedik születésnapján találkozik korábbi barátaival akik arra készülnek, hogy egyikük festményét becsempészik egy aukcióra, Marcell pedig némi hezitálás és egy tragédia után úgy dönt, hogy részt vesz a balhéban. A szedett-vetett társasághoz csatlakozik egy veterán műkincstolvaj is, akinek szintén tervei vannak a közelgő aukcióval kapcsolatban. 

Hiába a fent említett potenciál, a sztori sajnos nagyon kiszámítható lett és így a néző előtt nem lehet kérdés, hogy mi történik a huszonötödik az ötvenötödik vagy a kilencvenötödik percben. A Pesti balhé elsősorban vígjáték és sajnos ez a legnagyobb baj vele a humor ugyanis helyenként a magyar filmgyártás legrosszabb zsánerét idézi. Senki nem lesz attól vicces, hogy szerencsétlen vagy prosztón viselkedik, mint ahogyan az a klisé is idejétmúlt humorforrás kéne, hogy legyen, amikor lúzereket engednek be egy komolyabb egzisztenciával rendelkező valakinek a házába. További poénforrás, hogy ezerszer látott sztereotípiákat látunk megvalósulni (például Marcell kínai ügyfelei kígyót esznek, a történetben helyet kapó meleg karakter balettozó férfiakat néz, a gazdagok pedig sznobok) és ezek egyike sem vicces, sajnos inkább kínos. A fent említett műkincstolvaj feltűnése némi változást hoz, ám így is az ember az egy kezén meg tudja számolni, hogy hány jó poén volt a 104 perces játékidő során. 

Ha a humorvilágot levesszük, akkor heist-filmként viszont néhol működik a Pesti balhé, ugyanis az ahogyan megtervezik az akciót, valamint átverik a film antagonistáját azok a képsorok egészen szórakoztatóak. Meglehetősen groteszkül hangozhat, hogy egy prosztó poénokkal operáló filmbe drámát is próbáltak csempészni, de talán még furcsább, hogy némelyik jelenetben ez is működik. A Vince nevű karakter (nem túl eredeti módon beceneve "Vinsz") sztorija valamint a többiek hozzáfűződő kapcsolata is hordoz néhány komolyabb és jobb percet. Sajnos azonban a közhelyesség itt is jelen van a film a barátságról szól, de körülbelül annyit mond el, hogy "a barátainkért bármilyen hülyeségre hajlandóak vagyunk, ahogy ők is értünk", ezt viszont a saját életünkből is megtapasztaljuk. És ezt az üzenetet meglehetősen szájbarágósan tálalják, ahogyan például azt is, hogy Marcellnek azért hiányzik a régi élete (ezért a "Hol van az a krézi srác" című dalt énekli a film elején.) Vinsz és az apja kapcsolata annak ellenére is megjelenik, hogy ő maga keveset szerepel a vásznon és sajnos ez is teljesen a levegőben lóg, nekünk pedig el kéne hinni, hogy egy gyerekét kitagadó rohadék pusztán attól megváltozik, hogy látja a fiának egyetlen festményét. 

Színészfronton is meglehetősen hullámzó a film pedig alapjában véve tehetséges szereplőgárdát látunk. A főszereplőt Mészáros Béla alakítja, ám kevés olyan jelenet van ahol a tehetségét igazán meg tudja villantani, mégsem alakít rosszul. Ugyanez igaz Petrik Andreára, aki valamit azért ki tudott hozni a karakteréből azon túl, hogy szabadszájú és csinos legyen.Reviczky Gábor a műkincstolvaj szerepében hozza amit szokott, a veterán színészen látszik is, hogy élvezi amit csinál. Inotay Ákos forgatókönyvíró a társaság egyik tagjának szerepét is magára osztotta és a kamera előtt jobb munkát végzett, mint a szkript megírása közben. Jászberényi Gábor jól alakítja a legszimpatikusabb karaktert a hatfős társaságból, sajnálatos, hogy pont őt látjuk a legkevesebbet a vásznon. 

A fent említett társaság Elek Ferenccel és Szabó Simonnal egészül ki, akik fő humorforrásnak lettek szánva, bár ne tették volna. Elek karaktere körülbelül az egész film alatt vagy részeg vagy meg van ijedve valamitől. Ismét megpróbálták beleerőltetni ebbe a "nagydarab, de szeretetre méltó lúzer" karakterbe amit több közönségfilmben hozott, de ezúttal nagyon túltolták a szerepét. Szabó beszólásait szintén humorosnak hozták, más kérdés, hogy ő meg ugyanazt a karaktert hozza, mint a Moszkva tér óta szinte bármikor és amíg húsz éve még ez vicces volt addig mára már inkább kínos, ezúttal ráadásul az általa alakított Jet, még indiánnak is képzeli magát. Rajtuk kívül még a Vinsz apját alakító Hegedűs D. Gézát kell kiemelni. Kőműves Kelemen egykori megformálója az utóbbi időben elvállalt nem is egy furcsa szerepet, de megkockáztatható, hogy annyira hülyét egyikben sem csinált magából, mint a Pesti balhéban. 

Összességében nem nézhetetlen a Pesti balhé, de kizárólag saját felelősségre ajánlott a megtekintése.